Tanúságtételek

ALEXA története

Sokszor halljuk: bárkivel bármi megtörténhet. Mégsem vesszük komolyan.

Számomra is csak akkor vált valósággá, amikor megtörtént az, amit rémálmaimban sem láttam addig. Amikor megcsináltam a tesztet, remélve, hogy megkönnyebbülve nyugtázom, megúsztam, hiszen életemben most először kellett ehhez folyamodnom, sokkhatásként ért a látvány, a látásom beszűkült. Csak a tenyeremben lévő tesztet láttam és azt éreztem, ez nem lehet igaz, ez biztos valami tévedés, rossz volt a teszt, valami olyat mutat, ami nincs. Pánikszerű és nagyon erőteljes remegés tört Rám és úgy éreztem, mindennek vége. Akkor tényleg így éreztem, lepergett előttem az életem és az, hogy nincs tovább, minden, amit eddig felépítettem és elterveztem, összeomlott.

A teszt után néhány nap múlva az orvosom is csak megerősíteni tudott, hogy új élet fogant. Nagy vívódások és fájdalmak közepette meghoztam az akkor legracionálisabbnak tűnő döntést. Elkezdődött a herce-hurca, vizsgálatok, családsegítő központ, miközben borzasztó volt lefeküdni és felébredni ebben a tudatban és sokkoló volt tapasztalni, látni magamon az ebből fakadó testi változásokat. Az ilyenkor szokásos hangulatingadozások, sírógörcsök, düh kísérték mindezt, az önvád a felelőtlenségem és naivitásom miatt, időnként szörnyű és sokatmondó rémálmok, amelyek csak tovább fokozták a lelkiismeret furdalásomat. Voltak órák, amikor pedig hirtelen nagy nyugalom tört Rám, mintha semmi nem történt volna. Utólag rájöttem, ez volt a tagadás egyik formája. Tagadtam, mert nem akartam elhinni és nem bírtam felfogni, mi is történik Velem.

A páromnak nem mondtam el, és mire kiderült, hogy mi történt, már egyébként sem voltunk együtt, de önmagában ez is indok lett volna, hogy elhagyjam Őt ugyanis javarészt neki volt köszönhető, hogy ez megtörtént.

A beavatkozás utáni ébredés perceiben, amit rögtön éreztem: az a hatalmas nagy űr, üresség volt, és a kínzó magány. Fizikálisan is nehéz volt összeszednem magam, de a lelki üresség, amit éreztem, sokkal erősebb volt.

A szentgyónást követő feloldozás is csak rövid ideig hozott könnyebbséget az életembe, hamarosan újra önvád gyötört, időnként elemi erővel tört rám a düh, amivel nem tudtam mit kezdeni. Napok teltek el depresszív hangulatban, fáradt voltam és enervált.

Voltak napok, amikor pedig felhőtlenül jókedvű lettem és úgy éreztem, túltettem magam rajta. Aztán mégis apróságnak tűnő események következményeként megint visszazuhantam a mély szakadékba, ami körülvett. Kapcsolati problémák jelentkeztek, a rémálmok is folytatódtak.

A templomban láttam a lelkigyakorlatról a plakátot. Úgy éreztem, nekem szól, nekem akarnak segíteni, és megértésre, megnyugvásra lelhetek. Hezitáltam előtte, vajon kell-e ez nekem? Lehet, mégis menni fog ez nekem egyedül is. Idegen emberek előtt beszéljek a legintimebb titkaimról? Mi történik, ha ismerőssel találom magam szemben?       Végiggondoltam, hiszen teljes és egészséges lelki életet szeretnék élni, ahhoz pedig nem a tagadáson keresztül vezet az út, így hát nekivágtam.

Mélyen ülő fájdalmak, kétségbeesés, düh, keserűség, önvád, minden a felszínre került, sírtam. Sokat, ami megváltásként hatott Rám, de ahogy a lelkem mélyéig hatolt a fájdalom a megtisztulás is elérte lelkem legmélyebb pontjait. Megérintett időnként a felszabadultság érzése, amire már régóta vágytam. A Jó Isten segítségét és szeretetét kértük és éreztük a jelenlétét.

Tudom, még lesz dolgom magammal, terelgetnem kell magam mindig a jó útra, amit most megtaláltam és örökké hálás leszek, amiért az Úr ebben a nehéz időszakban Mária és Feri által a kezembe adta a lehetőséget, hogy a lelki gyógyulás útjára lépjek. Hálás vagyok nekik is áldásos tevékenységükért, amit ilyen lelkesen és kitartóan végeznek.

Úgy érzem, a Jó Isten újra magához ölelt, ahogyan azt én is megtettem volna a meg nem született gyermekemmel…

————————————————————————————————————————————-

Mária, egészségügyi dolgozó vallomása

A nő számára a tragédia az, hogy akár tudatában van annak, hogy az
abortusz bűn, akár nincs, a következmények megkeserítik az életét.
Az "apa" mikor megtudta az állapotomat, (18 éves voltam) bevitt egy kórházba, beszélt egy orvossal és elment. Többé nem is láttam. Iszonyatosan
éreztem magamat. A szégyen szinte megbénított. Sötét kétségbeesés és
kilátástalanság vett birtokba. Hogyan tovább...?
Magányt, fájdalmat és fájdalmas magányt éreztem és testi-lelki ürességet.
Rossz, fájdalmas emlék, nem volt más választásom. Azt tudtam többet
ilyent nem akarok átélni!
Tanulmányaimat az egészségügyi pályán folytattam. Konkrétan sosem
tudtam mi az, milyen állagú az a "sejt-szövet szaporulat" (Főtus),
amit az abortusz kapcsán "kikaparnak". Egyszer megláttam! Megdöbbentő
szembesülés
volt. Pici széttépett testrészek, kezek - lábak...! Ettől
kezdve, ha tehettem elkerültem ezt a feladatot.
Évekig tartott, amíg ezt a szembesülést lelkileg valamennyire fel
tudtam dolgozni. Nagy elszántsággal rendeztem életkörülményeimet, mint
a fészekrakó madár. Végre!  Jöhet a gyermek! Nem jött! Orvosi
vizsgálatok, kezelések stb., de nem jött! Akkor azért eszembe jutott a
"Bűn és bűnhődés". Akkoriban a rémálmaim mindennaposak voltak. Szinte
minden éjjel megszültem szegény meg nem született gyermekemet. Éjjel
boldog anyaként, viszont felébredve reggel várt a depressziós
valóság! Nem lehet gyermekem! Ezekben az évekbe szinte csak
kismamákat, vagy gyermekkocsit toló anyukákat láttam mindenfelé. A
gyászérzés és a bűntudat ezekben az években nagyon fájdalmasan jelen
volt a mindennapjaimban. Munkába és tanulásba menekültem. A szégyen és
a félelem a megszégyenüléstől zárkózottá tett. Rettegtem attól, hogy
valaki megkérdezi:"Neked nincs gyereked? Hogy-hogy nincs?"
Az Isten hívja ki az embert ebből a nyomasztó lelkiállapotból, amit a
bűntudat gerjeszt bennünk. Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. De Isten elég hatalmas ahhoz, hogy a rosszból is nagy jót tudjon kihozni. Katolikusnak neveltek, mégis évtizedekig cipeltem ezt a terhet.
Kerestem az életterem, melyet megtalálva egy hosszú és egy életgyónásban végre letettem a terhet. Ezután a rémálmok is elmúltak.

Új életet kaptam: Házasságomban két leányt, két unokát - a férjemen keresztül - , akiket enyéimként szeretek.
Úgy éreztem, hogy sikerült feldolgoznom a történteket, hogy
meggyógyultam. Utóbb kiderült, nem egészen. Kapcsolatba kerültem a
Kovács-Treer házaspárral, akik a "Ne félj, nem ítéllek el" című
rádióműsort vezetik. Részt vettem egy lelkigyakorlaton, ahol további
mondhatni teljes megbékélés történt bennem.

———————————————————————————————————————-

 

NE FÉLJ, NEM ÍTÉLLEK EL! 

– KIÚT AZ ABORTUSZ OKOZTA FÁJDALOMBÓL.

( vázlat)

A tudományos kutatások igazolják, hogy az anyai érzés valami határtalan mélységben rejlik a nőben. Amikor az édesanya ezzel a legerősebb ösztönnel fordul szembe, ezt legyűri magában, akkor mérhetetlen kárt okoz életében. Az abortusszal a nő nem egy embriót vagy foetust, hanem a saját magzati életkorú gyermekét veszti el!

A tünetek sokféle pszichológiai, és testi tünetekkel jelentkeznek. Mindezek fokozatosan rendkívül változatosan fejlődnek ki az abortuszt eredményező eseménysorozatban. Egyes esetekben lefojtva, rejtve maradhatnak évekig, évtizedekig is, de egy veszteség, vagy krízishelyzet robbanásszerűen a felszínre hozza. Kórházi lelki gondozóként egy özvegyasszonnyal beszélgettem, akinek meghalt a 38 éves fia. Sírva mondta, hogy most nem is ez fáj a legjobban, hanem az, hogy lehetne még egy 35 éves.

Az elmúlt 3 év alatt, és a magyarországi és ukrajnai lelkigyakorlat jellegű gyógyító találkozásaink során, valamint a Mária Rádióban elhangzott beszélgetéseinkben 120 abortuszban érintett emberrel kerültünk kapcsolatba:

– 8 férfi, apa volt, és

– 10 orvos, vagy más egészségügyi végzettségű érintett asszony.

– Egy-egy hölgynél az AB-k száma: 1-9, leggyakoribb a 2-3.

– Életkoruk szerint: 19 és 82 év közöttiek.

– Az átlagéletkor a csoportjainkban: 55-60 év, ami mutatja, hogy a veszteség feldolgozása évtizedekig elakadhat.

Azonnal megkérdezhetik, hogy ilyen széles korcsoportban hogyan lehet együtt dolgozni? Oka az, hogy a hordozott teher azonos. Bár a jövőre vonatkozó terve más lesz egy 30 évesnek, és egy nyugdíjas korú asszonynak.

 

“AZ ÉLET: AJÁNDÉK” Nemzetközi Konferencia 2012.szept.28.

http://videotorium.hu/hu/recordings/details/5146,Ne_felj_nem_itellek_el_-_kiut_az_abortusz_okozta_fajdalombol_Kovacsne_Treer_Maria_lelki_gondozo_gyasztanacsado

 —–

Dr. Csókay András – Idegsebész

Megbocsájtás: