„NE FÉLJ, NEM ÍTÉLLEK EL! – KIÚT AZ ABORTUSZ OKOZTA FÁJDALOMBÓL”

2016. április 28.-május 1. Máriabesnyő          Az élet az elsőtől az utolsó percig szent.

Aki házas életet él, az élet keletkezésének első lépését megtette. Amikor dönt az aktus mellett. A megfogant embrió személy, ember lesz belőle, ha hagyják élni, fejlődni, növekedni. Anya nem birtokosa a magzatnak, de lehetőséget ad neki, hogy 9 hónap múlva a gyermek megszülethessen.

Az abortusz életellenes cselekedet
Akár tudja valaki, hogy az abortusz bűn, akár nem, attól még utána ugyanolyan testi-lelki problémái lehetnek. Mára nevet adtak neki, posztabortusz tünet együttesnek hívják.
Sokkal többeknek van szégyen a szívében, bűntudata, lelki szomorúsága, mint ahányan vallásosak. Hétvégéinken a nők kétharmada beszélt a bűntudat érzéséről, de csak egyharmada mondta magát vallásosnak. Sokan úgy vélik, hogy a vetélés, meddőség, vagy a kudarc az életükben az Isten büntetése. Ha valaki nem vallásos, akkor a „sors” büntetésének nevezi. Pedig csupán a tettének természetes következménye.

Melyek abortusz után a jellemző tünetek?
A posztabortusz tünet együttes egy elakadt, gyászfeldolgozási folyamathoz hasonlítható. Olyan, mintha „nem történt volna semmi”. Különösen fájdalmassá teszi, hogy a veszteség okozója és elszenvedője is ugyanő.
A tünetek rendkívül sokfélék: a szorongás, harag, düh, csökkent önértékelés, vetélés, meddőség, alvászavarok, depresszió, öngyilkossági késztetés.
Időben változóan tör elő a beavatkozás emléke: az abortusza napján, álomban. Az élő gyermek születésnapján arra gondol, akinek soha sem süthet tortát.
Riasztó szám: terhességmegszakítás után a párkapcsolatok 70 %-a tönkremegy.
Óvatos becslés szerint Magyarországon a nők 40 %-a szenved a különböző a fájó következmények miatt. (50 év alatt 6,5 millió legális terhességmegszakítás történt!)

Van gyógyulás, első lépése: a szembenézés
M. Simon würtzburgi pszichológus szerint a nők 80 százaléka szenved az abortusz után a mentális egészség megromlása miatt. Tény, hogy vannak, akiknek, egy darabig nem okoz gondot, de mi nem velük foglalkozunk. Senkit nem ítélünk el, és nem akarunk senkinek a lelkiismerete lenni.
Egy ideig el lehet némítani a szív hangját, ez évtizedekig is eltarthat, de egy szülés, vetélés, a klimax, gyász, válás, valamilyen krízis az illető életében előhozza az elfeledettnek gondolt traumát. Ekkor elemi erővel előtör a szőnyeg alá söpört fájdalom. Harag, vád ébred a nőben mindazokkal szemben, akik rábeszélték, akik nem segítettek nehéz helyzetében, senki nem mondta, hogy „ne tedd”.
Istennel szemben sem ritka a harag: „ha szeret, ezt miért nem akadályozta meg”. Ezért a korábbi vallásgyakorlat elmarad a személy életében.
Amikor az anya, az apa, sőt az abortuszban valami módon érintett személy (szülő, barát, egészségügyi dolgozó) már nem bűnbakot keres, nem mentegeti magát, hanem felismeri saját felelősségét a várandóság megszakításában, őszintén bánja tettét, akkor jön el a bocsánatkérés, a kiengesztelődés, a szentgyónás ideje.

„Ne félj, nem ítéllek el! – Kiút az abortusz okozta fájdalomból”
Az abortuszt követő tünet együttes – sokkal gyakoribb, mint gondolják. Ezek az emberek segítségre szorulnak. Nem lehet egy életet leélni ilyen be nem gyógyult sebekkel. Megtapasztaltuk, hogy a hétvége egy megújult élet kezdete lehet.
Három napos hétvégéink gyümölcsei:
Az életátgondolást is szolgáló lelkigyakorlatainkon megtapasztalhatják résztvevőink, hogy van gyógyulás és újrakezdés még ebben a szégyellni való és tabunak tekintett helyzetben is. i Az Istennel, másokkal, önmagával való megbékélést hitbeli megújulás követi. A részvételnek ezért sem feltétele a rendszeres vallásgyakorlat.
Megosztjuk néhány hölgy vallomását:
• Az abbamaradt tanulást folytatja. „Abortuszom után képtelen voltam levizsgázni a főiskolán. Feladtam. Depresszióval kezeltek, de az önmarcangolás nem múlt el. Most újra –igaz egy másik – képzésre jelentkeztem. Érdekel. Remélem, vizsga előtt nem torpanok meg.”
• Munkát keresett és elégedett vele. „Úgy gondoltam, nem vagyok alkalmas, hogy végzettségem szerinti munkát végezzek. Asszisztensként dolgoztam. Ma már orvos vagyok, tudok segíteni másoknak.”
• Anya elmondta felnőtt gyermekének történetét, hogy ő soha ne tegye. „Először féltem megmondani lányaimnak, hogy lehetne még testvérük. Tartottam attól, hogy lenéznek, megítélnek miatta. Kértem, soha ne tegyék, ha bajba kerülnek, segítek. Nem mondom, hogy megdicsértek érte, de kapcsolatunk őszintébb lett.”
• Rátalált az Istenre. „40 évesen elkezdtem hittanra járni, elsőáldozó lettem.”
• Házasságrendezés – „összebútorozás” (laza együttélés) helyett. „Megtaláltam az „igazit”, egyházi házasságot kötöttünk. Megszűnt a frusztráció, a „minden mindegy” érzés. Más, mint a csak arra napra igaz együttélés. Lehet egymásra számítani. Ez biztonságérzetet ad.”
• Örömmel fogadott gyermek született. „Kétféle kapcsolatból két kamasz fiam van. A jelenlegi élettársammal 5 éve élünk együtt, de a várt baba nem jött. Úgy éreztem, a Sors megbüntetett, hogy nem fogadtam el fiatalon az érkezőket. A hétvége után 42 évesen megfogant kislányom. Boldogok vagyunk.”

Isten sosem ejt hibát!

„Ne félj, nem ítéllek el! –kiút az abortusz okozta fájdalomból” – lelkigyakorlat vezetőiként szeretettel várjuk jelentkezését:
Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó,
Kovács Ferenc állandó diakónus

♥A plakát letölthető.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!